Marosszentimre, Sântimbru, Emrichsdorf

A marosszentimrei templom

Marosszentimre (Sîntimbru) a Maros jobb partján, a Tövist Gyulafehérvárral (ettől 8 km-re) összekötő főút mentén, a Torockói-havasok délkeleti dombvonulatának csücskében helyezkedik el. 1238-ban és 1314-ben, az oklevelekben villa Sancti Emerici néven jelent meg. Az elnevezés 1326-ban Sancto Emerico, 1332-ben Zentemreh, 1365-ben Zentemery, 1369-ben Zentemerich, 1507-ben Zenth Imreh, 1648-ban Szent Imre formában fordult elő. A ma is álló templom román kori részei – a hajó alapfalai (8×6,7 m), a sík mennyezet, a déli kapu félköríves kőkerete – a 12. századra utalnak. 1442 után Hunyadi János a régi templomot gótikus stílusban alakította át. A 15. században készült a sokszögzáródású szentély, a csúcsíves ablakok, a sekrestye ajtókerete, a külső támpillérek. Ekkor építették újjá a 4-5 m magas védőfalat, amely ma már csak romtöredékekben áll. A következő, román kori építkezési fázis a tatárjárás utánra, a század végére tehető. Ekkor bontották le a templomhajó falait a mai gótikus ablakok párkányáig, megmagasították, és támpillérekkel látták el.
A kelet-nyugati tájolású, egyhajós, a nyolcszög felével záródó két boltmezős szentélyű templom máig megőrizte gótikus külsejét. A hajó déli falát négy támpillér tagolja, köztük három csúcsíves ablak látható. A befalazott, félköríves bejárat érdekességei azok a farkasfogakból kialakított körívek, amelyek három rozettát vesznek körül, kockatagozatok közrezárásával. A szószéket a diadalív északi oldalához építették 1742-ben. A templom boltozata a szentélyben teljesen ép, a hajóban deszkamennyezetű, de korábban három boltszakaszos gótikus keresztboltozata lehetett. A sík mennyezet 1788-ban, de a jelenlegi deszkamennyezet részben a 20. század elején, részben 2008-ból készült. A templom érdekessége az eredeti rézsűs ablak, amely a hajó délnyugati részén van befalazva, valamint az ugyancsak félköríves, ékrovásos díszítésű ajtókeret. A kőkeretes ajtó a magyar építészettörténetben egyedülálló emlékként „in situ” helyzetű. A templom falain falfestmények nyomai láthatók. Közülük a legismertebb a szószék fölötti, a Jeruzsálem fölött síró-szenvedő Krisztust ábrázoló freskó. Az északi részen található Bethlen Lajos és Wesselényi Anna 1786-ban készült bronz emléktáblája, és a mindkettőjük családi címerével díszített sírkő.
A templom tornyát egy korábbi, nagyobb alapterületű torony helyébe építették a 18. században. A bádogfedésű torony körerkélyes, vízvetős, a négyzetből nyolcszögbe átvezetett gúla alakú. 2002-ben a falu 1223 lakosából 1180 volt román, 24 magyar és 18 cigány nemzetiségű, közülük 21 református vallású. A református templomot, amelyről 1937-ben Jékely Zoltán A marosszentimrei templomban című költeményt írta, az Ágoston Sándor Alapítvány és a Bod Péter Alapítvány önkéntesei tették rendbe 2006-2007 között. Lelkipásztorai: Ambrus plébános (1529), Feltóty András (1589)
 




BemutatkozásAz egyházközség történeteSzórványokSzászsebes, Sebeş-Alba, MühlbachMarosszentimre, Sântimbru, EmrichsdorfAlvinc, Vinţul de Jos, Winz-WinzendorfSzékesvölgye: Kisenyed, Pókafalva, VingárdBorberek, Vurpăr, BurgbergEgyházi szolgálatokHírek / AktualitásokTestvértelepülésekBelső utakGyereksarokTámogatók, diakóniaLelkész, presbitérium, körzetekII. Rákóczi Ferenc Közösségi KözpontElérhetőség